Röviden rólam: én is egyike vagyok a lelkes LSD résztvevőknek, akik szeptember végén csillogó szemmel belevágtak a 12 hetes képzésbe. A design thinkinggel két éve kezdtem el megismerkedni a design héten, ahova azzal a szándékkal mentem, hogy végre megértsem, mi is ez a gondolkodásmód, és hol jön képbe a service design. Totál megfoghatatlan volt az elmélet alapján, egészen addig, amíg a meet | — még a meet előtti időkben — meg nem hirdetett egy egynapos gyakorlati workshopot. És innen már nem volt visszaút.

A gyorstalpaló után nagyobb magabiztossággal csaptunk bele a meetesekkel egy házon belüli projektbe a médiacégnél, ahol dolgozom. Nem mondom, hogy mindent megváltoztató projekt volt, aminek hatására csak így dolgoztunk tovább, de feladta a leckét, hogy a design gondolkodással még dolgunk van. A közös munkán túl is többször beszélgettem a meetesekkel, akiknek a szenvedélye, a hozzáértése és friss szemlélete átragadt rám, szinte azonnal éreztem a közös nevezőt. Így érkeztem meg valahogy az LSD képzés első alkalmára, hogy az alapokat már ismerve kibővítsem azt az eszköztárat, amit a napi munkámban alkalmazhatok. Mivel az LSD 1. képzésének a záró napján már láthattam, mit is ad ez a 12 hét, alig vártam, hogy én is a részese lehessek a második körnek.

Az a jó ezekben a “személyes” képzésekben, hogy új emberekkel ismerkedhetsz meg. És az a nehezebbik része, hogy ezekkel az új emberekkel érdemes is jó gyorsan megbarátkoznod, hiszen több hónapig közösen tanultok majd, és persze senki nem szeret outsider lenni. Őszintén szólva, bár közvetlen típus vagyok, a magánéletben nem mindig nyitok azonnal az idegenek felé, sokszor nem vagyok small talkolós kedvemben. Megszoktam már a Udemy kurzusok kellemes magányát, és az első napot is a sarokban csendben eltűnős kedvvel kezdtem. Volna. Mivel a meet csapatát már ismertem, minden gyomorgörcs nélkül érkeztem meg a laza, post-itekkel kitapétázott lakásirodába, bízva abban, hogy az ismerkedős fázisra is van már valamilyen jó nyitó recept.

Az onboarding segített levetkőzni a kezdeti feszengést, kezemben a welcome packkal (csupa hasznos cucc: notesz, sharpie, meet kártyapakk és logózott matrica és persze a menetrend, amivel felmérheted a 12 hét fő állomásait), beültem a többiek közé, akik a többi alkalom beszámolóinak a szerzői is lesznek. Mind szuperszimpi arcok, különféle területekről, generációkból, a pályakezdőktől az újrakezdőkig más-más cél mentén, de közös tanulási vággyal. Úgyhogy az fix, hogy a többi héten is izgalmas cikkekben lesz részetek, ezt garantálhatom.

De vissza a megérkezéshez. Az első nap első gyakorlata máris tanított nekünk valamit, hiszen a szokásos „mesélj magadról” kör helyett 7–7 percet kaptunk arra, hogy párokba rendeződve megismerjük a másikat, figyeljünk rá, kérdezzünk tőle és megismerve a karakterjegyeit, sztorijait, a saját szemüvegünkön keresztül mutathattuk be a többieknek, ki is a másik. Ezzel máris sikerült perspektívát váltanunk, ami az egész napot áthatotta, a megfelelő kérdésekkel pedig sikerült olyan személyiségjegyeket a felszínre hoznunk a párunknál, amit jó eséllyel a másik nem mondott volna el kapásból magáról. És mindezt persze időre. Az időtényező egész napunk nagy mumusa és egyben legjobb barátja is volt.

A gyors bemutatkozó kör után bele is csaptunk az elméletbe, amiből ha csak egy velős gondolatot akarsz mára lejegyzetelni a service designról, szerintem ez legyen az:

Miután átvettük a service design folyamat elméleti lépéseit, elindultunk, hogy kicsiben teszteljük az elhangzottakat a gyakorlatban is. Kis csapatokban arra vállalkoztunk, hogy új lehetőségeket térképezzünk fel egy új (fiktív) belépő számára a car sharing elég telített piacán. Három csapatunk más-más szolgáltatót tesztelt, így alakult meg a MOL Limo-, a GreenGo- és a DriveNow LSD csapat.

A feladatunk az volt, hogy miközben teszteljük a szolgáltatást, az elejétől a végéig figyeljük a journey-t, annak minden negatív és pozitív élményével együtt. Mindhárom csapat ugyanazt az útvonalat járta be, majd pár óra car sharingezés és infógyűjtés után visszatértünk az irodába, hogy elkezdjük szintetizálni a gyűjtött feedbackeket.

A journey map tervezése egy olyan eszköz, amit egyszerűen magaddal kell vinned a mindennapokba. Azon túl, hogy segít átlátni egy teljes folyamatot — főleg, ha te csak egy részét látod a munkádban — , segít letisztázni azokat a fókuszpontokat, amiket érdemes optimalizálni. A térkép egyszerűen szemlélteti, hol vannak a jelenlegi fájdalompontok, ezek hol és hogyan jelentkeznek a szereplőknél, és mi történik eközben akár a másik oldalon. Ezekből a gócpontokból nem keveset gyűjtöttünk, hiszen a szolgáltatás persze nem tökéletes, több ponton pedig kifejezetten user killer.

Ezek alapján mutattunk rá fiktív ügyfelünknek arra, hogy mely pontokat érdemes annyira kimaxolnia, hogy a versenytársak elé tudjon kerülni új belépőként. Legyen ez egy felhasználóbarát alkalmazás, egy, az első használatot segítő onboarding vagy egy olyan messzemutató meta app, ami az összes szolgáltató autóját listázza a car sharingek netpincérjeként.

A három csapat külön pitchekben szemléltette az általuk tesztelt szolgáltatás felhasználói útját, azok tapasztalatait, kiemelve azt a fő painpointot, amire megoldásjavaslatot dolgoznának ki.

SUM = Social Urban Mobility appunk első kockája:

Miután ezeket meghallgattuk, kérdeztünk és megbeszéltük az irányokat, belecsaptunk a prototípusok elkészítésébe. Papírokkal, filcekkel, post-itekkel, sok jó ötlettel és kitartóan lelkes csapattagokkal gyártottuk a vázlatokat, a gyorsan ledemózott appot vagy a bemutató prezit a fő screenekkel, pedig már bőven a nap vége felé jártunk. Fáradtság ide vagy oda, a legjobb rész mégiscsak az, amikor a fejünkben lévő gondolatok valami fizikai, megfogható dologgá állnak össze (ráadásul csapatmunkában és időre), amiket a nap végén újra előadtunk egymásnak, így tesztelve a többiek előtt a három prototípust.

Az első napunk útjának utolsó állomása egy közös összegzés volt, ahol mindenki megoszthatta élményeit és első tapasztalatait, a reggeli hasonló beszélgetéshez képest már egy jóval kevésbé idegen csapat előtt. A pénteki képzéseket sokan kiegészítik extra gyakorlati napokkal is, ami azon túl, hogy segíti a csapatot még jobban összecsiszolódni, betekintést nyújt valós service design projektekbe. Ezzel még több gyakorlatot szerezhet az, aki több időt és energiát tud és hajlandó beletenni a tanulásba, ami tutira megéri. Tartsatok velünk a második LSD állomásunkra is!

Boros Katinka