Ideation workshop - Hibák, amiket nem követnék el újra
Ahogyan egy service design projekt során, úgy a meet | Legyél Service Designer képzésén is újra és újra központi szerep jut a workshopoknak. Miután az elmúlt hetek során körbejártuk az üzleti problémát és csavartunk párat a kezdeti briefen, a feltérképező kutatás és szintetizálás után végre belevethettük magunkat a közös megoldáskeresésbe.
Az ideation szakaszához érkeztünk, ezúttal az ötleteké volt a főszerep.
Úgy képzelem, az ideation az a szakasza egy service design projektnek, amikor végre felvillannak a villanykörték a fejek felett.
Mi az ötlet?
Ötlet lehet bármi, ami a kutatás alapján alátámasztható és illeszkedik a workshop előre meghatározott irányába. Ezen belül viszont felszabadító, hogy nem létezik rossz ötlet. Az ideation workshop egy olyan ítélkezésmentes övezet, ahol minden ötlet függetlenül az üzleti vagy technikai megvalósíthatóságától megkaphatja és kiélvezheti a maga reflektorfényét. Az ideation szakasz varázsa service design szempontból éppen abban rejlik, hogy a megvalósíthatósági fixáltságot levetkőzve teszi lehetővé az ügyfélszempont állandó szem előtt tartását.
Hogyan születik az ötlet?
Egy ideation workshopon facilitátorként különböző eszközökkel segíthetjük az ötletek megszületését. Néhány ötletelési technika — a teljesség igénye nélkül:
Nálam az ötletek például nem gombnyomásra születnek, ezért valószínűleg egy ideation workshopon küszködnék, ha résztvevőként csettintésre kellene ötleteket kipréselnem magamból. Ezért lett kedvencem a Go Bad névre keresztelt ötletelési technika: ekkor a rossz ötletek összegyűjtése a cél. A rossz ötletek növelik a tudatosságot, de nincs benne az a nyomasztó gondolat, hogy most valami igazán jót kell felmutatni.
A már meglévő ötletek továbbfejlesztésében segíthet a Brainwriting, amikor a résztvevők rövid idő alatt összegyűjtik az észrevételeiket az adott ötlettel kapcsolatban, majd továbbadják az ötleteiket valaki másnak, aki szintén reagál ezekre az ötletekre.
Role Storming során életre keltjük a problémát, belehelyezkedünk a résztvevők helyzetébe, megpróbálunk pl. hétvégi kirándulásra készülő fiatalként autót kölcsönözni, majd ötleteket gyűjtünk a szerepjáték során azonosított problémák megoldására.
A Daydreaming pedig lehetőséget ad arra, hogy a felhasználó valóságába helyezkedve álmodjuk meg a tökéletes világot. Éljenek az elszállt ötletek!
De melyik ötletet valósítsuk meg?
Az ötletek gyűjtésekor még nem, az ötletek szűrésekor viszont már szerepet kell, hogy kapjon a felhasználói igény mellett (#1 desirability) az üzleti (#2 viability) és a technikai megvalósíthatósági (#3 feasibility) szempont is. Hiába csökkentené a felhasználó fájdalmát, vagy fokozná az élményét az adott ötlet, ha az nem szolgálja az üzleti célok megvalósulását, vagy ha a kidolgozása aránytalanul nagy erőforrásigényű lenne.
A három szempont metszete az az ötlet, amit keresünk.
“There’ll be a workshop, they said. It will be fun, they said.”
Miután elhelyeztük az ideation szakaszát a Service Design tengelyén és megismertünk néhány technikát, az elméletben tanultakat rögtön életre is keltettük egy gyakorlati példán keresztül.
A szimuláció során ezúttal egy autókölcsönzéssel foglalkozó szolgáltató számára kerestünk megoldási javaslatokat, ötleteket arra vonatkozóan, hogyan növelhetnénk a visszatérő felhasználók számát a kirándulós perszónaként azonosított ügyfélszegmens körében.
Amikor szerepkártyákat húzunk a meet | Legyél Service Designer képzésén a workshopszimulációk előtt, mindig reménykedem, hogy ne a facilitátor szerepét húzzam. Kotnyeles pénzügyes, konzervatív nagymama, kávéfüggő negyvenes karrierista szerepébe könnyű belebújni. Az játék. Facilitátorként monitorozni a résztvevők energiaszintjét, szem előtt tartani az egyéni szerelemötleteket és tartalmilag is előremozdítani, illetve lekövetni egy workshopot viszont — Vera szavaival élve: alehető legösszetettebb torna az agynak.
A workshop tervezésére most három órát kaptunk. Bár biztonságosabb lett volna a workshopot a zöld kanapé védelméből élvezni, egy kaotikus tervezést követően a csoportnyomás hatására pillanatok alatt a facilitátor szerepében találtuk magunkat Bettivel, akivel korábban már többször is terveztem együtt workshopot.
Összegyűjtöttem a három legnagyobb és legalapvetőbb hibát, amelyen a workshop facilitása közben megcsúsztunk, hogy neked már ne kelljen újra, ha egyszer majd workshopot facilitálsz — mondjuk a következő LSD-n.
(1) Mi kitaláljuk, mi a cél, ti meg megtervezitek, jó?
A megszokott rapid (5–20 perces) workshoptervezéssel ellentétben ezúttal közel három órát kaptunk a kutatási anyagok áttekintésére és a workshop kidolgozására. Minden lehetőségünk adott volt az alapos felkészülésre, mégis a feladattól megilletődve, konkrét workshopterv és kijelölt facilitátorok nélkül álltunk a startvonalhoz.
Hol csúsztunk meg?
Már a legelején, amikor nem együtt, hanem a jobb időmenedzsment reményében kisebb csapatokra bontva kezdtünk bele a workshopterv kidolgozásába. Míg a csapat egyik része a workshop célrendszének meghatározásán dolgozott, a másik konkrét eszközöket és módszereket keresett. Nem teremtettünk tehát közös tudást, mozaikokból próbáltunk építkezni, majd csodálkoztunk, hogy nem passzolnak a kirakós darabjai.
Mit tanultam ebből?
Kell egy közösen meghatározott, a kutatási eredmények mentén kijelölt irány arra vonatkozóan, pontosan mire és milyen mélységű ötleteket gyűjtünk. Ezt követően kezdődhet csak a workshop konkrét fázisainak tervezése, az ötletelés eszközeinek (Brainwriting, Storyboarding, Crazy X, Daydreaming…stb.) pontosítása az előzetesen meghatározott célrendszerhez illeszkedve.
(2) A szerepkörök tisztázása
A workshop kezdete előtti öt percben gyorsan összedobtunk az első google találatok alapján egy érzékenyítő moodboardot a perszónánkról, miközben még mindig azt próbáltuk közös nevezőre hozni, mi a workshopunk célja és milyen eszközökkel juthatunk el a vágyott eredményhez.
“Becsengetéskor” észleltük, hogy még azt sem tisztáztuk,ki csinálja majd azt a valamit. Mivel éppen az én kezemben volt a toll, amivel próbáltam gyorsan felvésni egy flip chart papírra a workshop tervezett menetét és Betti állt mellettem, ezzel fel is vettük a facilitátori szerepet a következő egy órára. Megpróbáltunk úgy tenni, mintha tudnánk, mit csinálunk — ahogyan azt Lizától tanultuk.
Hol csúsztunk meg?
Nem tisztáztuk előre az egyes szerepeket, így a service design csapatunk további tagjai vagy proaktívan találtak maguknak egy-egy feladatot, vagy a workshop passzív megfigyelőivé váltak. A facilitátorok között sem volt egyetértés abban, a workshop mely szakaszáért ki felelős, így gyakran adtunk a résztvevőknek ellentétes utasításokat.
Mit tanultam ebből?
Érdemes már a workshop tervezésének kezdetén kijelölni, hogy a csapattagok közül kik fognak facilitálni és egyértelműen meghatározni a további szerepköröket. Ha tudjuk, hogy ki miért felelős, nemcsak a tervezési folyamat lehet gördülékenyebb, hanem megspórolhatjuk magunknak a workshop facilitálása közbeni gondolatolvasás egy részét.
Az egymásra hangolódás képességét viszont érdemes élesíteni, mert még akkor is szükség lehet rá, ha nem terv nélkül vágunk neki egy workshopnak. Mivel a workshop természetes alakulása során még az minimális tervünk is módosult, amit összehoztunk kezdésre, a változásokat közösen kellett tudnunk lekövetni Bettivel — ehhez pedig jól jött, hogy a másikra odafigyelve megtanultunk olvasni egymás jelzéseiből.
(3) A workshop közös tudásteremtés
Amíg a csoport résztvevői asszociációkat gyűjtöttek, vagy egy-egy karakter szerepébe helyezkedve egy ideális kölcsönzési folyamatról ábrándoztak, időt nyertünk a workshop további menetének tervezésére. Miközben értékes gondolatok születtek, mi a workshop újrahangolásával voltunk elfoglalva.
Hol csúsztunk meg?
Nem vettünk részt az ötletelésben, mert amíg workshop résztvevői az ötletek kidolgozásán dolgoztak, mi a workshop további menetét terveztük. Az új iránnyal sikerült a workshop energiaszintjét fenntartanunk, és végül az ötletek előszűrésére is kitaláltunk egy működőképes forgatókönyvet, viszont elmulasztottuk lekövetni azt, amire a workshopot hivatott volt: a megszülető ötleteket.
Mit tanultam ebből?
Mint egy workshop áltában, úgy az ideation workshop is a közös tudásteremtésről szól. Facilátorként azon túl, hogy jól felépített workshop tervünkkel segítjük az ötletéshez szükséges légkör megteremtését, tartalmilag is aktívan követnünk kell a workshopot ahhoz, hogy aztán a közös tudás szintetizálásánál, az ötletek szűrésénél is támogathassuk a csapatot.
A workshopunk közel sem volt tökéletes, mégis jó érzéssel tekintek vissza arra, hogy kiléptem a saját komfort zónámból. Bár tanárként nem ismeretlen számomra, hogy egy csoportot vezessek, a service design, így a workshop facilitálás is egy új szemléletmódot nyitott meg számomra.Az, hogy kipróbálhattam magamat a facilitátori szerepben, sokat segített abban, hogy megtaláljam a service design iránt érdeklődő énem és a tanár-énem közös keresztmetszetét.
