Második állomás: “AS IS”, azaz helyzetfeltárás az LSD képzésen
“Élesben tapasztalhatjuk meg, hogyan működik az üzleti fókuszú service design” — vezette fel az első képzési napról szóló poszt azt, amire második alkalommal csak ráerősítettünk. Az elméleti (de máris játékosított) délelőttöt szerepjátékos délután követte: képzeletbeli üzleti helyzeteket szimulálva tanultunk workshopot tervezni, vezetni. 

Élmény volt, és “intravénás” erejű tapasztalás, az LSD szinte injektálja belénk a tudást. Mesélem, hogyan!
Szeszlér Vera vagyok, tartalommarketinggel (és főleg a kiemelkedő kontentet létrehozó háttérinfóval, üzleti célokkal, személyes motivációkkal, inspirációval) foglalkozom jó 15 éve. Azért vagyok az LSD#2 csapat tagja, mert az első képzésen külföldi út miatt nem tudtam részt venni: teljesen egyértelmű volt, hogy ha a meet | service design képzést indít, azonnal benevezek, mert régóta követem, amit csinálnak, és a lelkes csodálat talán nem is elég kifejező ide… Lehet, hogy nem klasszik “service designer” leszek a végére, de az tuti, hogy azoknak minden további munkáját, akik itt vannak velünk ezen a három hónapon, a service design szemlélet újabb perspektívákkal gazdagítja, újabb mélységeket ad neki.

Double diamond: de lehet, hogy még a duplánál is több…


A második képzési nap délelőttjét megint elmélettel töltöttük degeszre: a service design folyamatot madártávlatból nézegettük, ahonnan mutathatja magát dupla gyémántnak is (ld. például az alábbi, legsematikusabb modellt), de sokat bonyolíthat rajta néhány további loop, ezeknek a loop-oknak a további felosztása, a sarkok kerekítése-visszaforgatása, és így tovább. Ha service design folyamatba fogsz, egy dologban lehetsz biztos: hogy iterációkkal, oda-vissza-hurkokkal, elágazásokkal, és egy csomó olyan interakcióval találkozol, amit előre nem láthattál jönni.


Az üzleti probléma feltárása, meghatározása, fejlesztés és szállítás

Ezért esett szó arról is, hogy milyen nehéz például service design projektre ajánlatot adni. Anélkül, hogy pontosan látnád, egyáltalán milyen lépéseket kell a service designereknek megbízóikkal karöltve megtenniük a folyamatban (és ezek milyen eredményeket hoznak később, amik újabb váratlan lépéseket tesznek szükségessé), projekt scope-ot, erőforrásokat illene meghatároznod… Minden megrendelő nagyjából szeretné látni, mire vállalkozik, miközben a service design lényege épp a meglepetés: olyan output-ot várunk tőle, amit eddig nem tudtunk. Logikus, mégis nehéz áttenni a gondolkodásunkat kötött vágányról légballontól rollerig: bármire. Amit a projekt majd megkíván… Persze nem egészen.

One-sentence brief, és ‘AS IS’ workshop


Amit ugyanis a brief tartalmaz, annak a service designer csapat alaposan a háttere után kutat. Lehet, hogy az egymondatos brief mögött újabb rétegek rejtőznek, ezért a délelőtt második felében ilyen brief-ek és megtekert verziójuk garmadájával ismerkedtünk. SD esettanulmányokat ismertetett velünk Sára és Laci, amelyekben meséltek az eredeti felkérésről, és aztán (“mire gondolt a költő”) arról, hogy amire a szervezetnek valójában szüksége volt, abból hogyan született SD-projekt. Ezt fedi a “megtekert” brief, meet-es szóhasználatban, és gyakran már ez a brief-tekerés olyan felismeréseket hoz egy cég életében, ami önmagában érték.

Hogyan tekerjünk a brief-en? “AS IS” workshoppal: az aktuális helyzetet, az informális viszonyokat, rejtett motivációkat, esetleg lappangó félelmeket ügyesen feltáró metodikával — és erről szólt a délutánunk. Az elképzelt iskolai menza átalakításáról szóló helyzetfeltáró workshop résztvevői (a közepesen lelkes iskolaigazgató, a tökéletesen érdektelen titkára, a túlmotivált — ráadásul vegán — szülői munkaközösségi elnök, és így tovább) egy szimulált workshop-on találkoznak egymással, míg service designereink megpróbálják őket célon, a párbeszédet pedig értelmes mederben tartani, eközben pedig azt is megtudják, amire valójában kíváncsiak. Hát megszenvedtek vele, ennyit elárulhatok, meg azt, hogy irgalmatlan jól szórakoztunk a szerepjátékban.


Kreatív érvelés

Az AS IS workshop három célja:

  1. informális viszonyok letapogatása
  2. folyamatok, termékek jelenlegi állapotának felvázolása (ahogy az érintettek látják mindenféle kutatás nélkül)
  3. a kutatást előkészítendő a célcsoportok, célcsoport szegmensek körvonalazása.

A másik szimulációban (irodabútorgyártó cégben generációváltás zajlik) épp az volt a kihívás, hogy kicsit leült a karakterek hangulata, szegény service designerek alig tudták megszólaltatni az összes egybegyűltet. És mindez miért? Hogy megtanuljunk itt, ebben a “safe space”-ben, ahogy Sára a végén fogalmazott, lehetőleg minél többféle workshop-helyzettel (helyesen = értékteremtően) bánni. Kielemezve az egyes momentumokat (hogy osztom be az időt, mennyi interakció fér és kell bele, kit, mikor, hogyan beszéltethetek vagy épp “csitíthatok”, hányszor, miért és hogyan ismertetem a feladatot, egyáltalán, hogyan tartom fenn az energiaszintet), ráadásul későbbre is eltéve a tapasztalatokat.

Nemcsak eltettük, hanem (részemről legalábbis) alig várom a következő hasonló szimulációt, mert tudom, hogy legalább ilyen szórakoztató & hasznos lesz, mint a második alkalom két workshop-ja.

Összességében:


a második képzési nap nekem valójában arról szólt, hogy service design-t tanulni a lehető legösszetettebb torna az agynak: a szimulációban például egyszerre voltam jelen 1) a szerepemben, 2) service designerként és 3) Veraként, egyszerre figyelek a) IQ-val és b) EQ-val, és ezeken a dimenziókon, rétegeken ugyanolyan figyelemmel dolgozom. Eredményként: amilyen jól érzem magam (mélyen, bevonódva, elkapva a témától, a csapattól, az infótól, az élménytől), épp annyira válik véremmé a SD-táplálék. Nemsokára érkezik a következő adag…
__
Szeszlér Vera
Oct 07, 2019
wanna dig deeper?
Subscribe to our newsletter