Nézőpontok, ha találkoznak: egy nap négy szemüvegben - szemelvények a 2019-es Service Design Day-ről
Reggel kilenc, ugrás a tömegbe, álmos várakozás, villámgyors regisztráció. Újra átfutod, mikre jelentkeztél, fejben megtervezed az utad a termek között, majd lehuppansz a székbe.
Pár perc után nyugtázod, hogy itt az ideje kicsit lelassítani. Most tanulni jöttél. Négy szereplőnk legalábbis így érkezett meg a Service Design Day-re, és figyelte meg más-más szemüvegen keresztül ugyanazt a napot.
Tanulni jöttek: az előadóktól, az előadásokból, a mellettük ülőktől, a szünetek alatti beszélgetésekből és nem utolsósorban egymástól. Négy mesélőnk különböző célokkal és különböző háttérrel érkezett — így mindannyian mást vártak és mást is vittek haza a 2019-es service design dayről.
Nati egy barátnőjével (és üzleti partnerével) a UX / UI designer szemüvegén keresztül figyelte meg az eseményt. Konferenciák és meetupok gyakorlott résztvevőjeként magasra helyezték a lécet: a szakmai fejlődésen túl a közösség megismerését és a konferencia-élmény designer szemléletű újraértelmezését is várták. Ez utóbbiban csalódniuk kellett.
“Egy konferenciára nem a válaszok, hanem az izgalmas új kérdések miatt jár az ember, egy jól feltett kérdés pedig több folyamatot elindít, mint egy konklúzióktól zsúfolt slide. Nincs izgalmasabb, mint odamenni valakihez, aki izgalmas felvetéssel fordult az előadóhoz, hogy hasonló vagy egyedi gondolkodású emberekre találjunk. Erre sajnos most a Service Design Day számomra nem adott lehetőséget. Viszont networking szempontból hasznos nap volt — egyfajta bemutatkozóként funkcionálhatott annak, aki érdeklődik a témában.
Inspiráció gyűjtésére és egy izgalmas reading list felállítására tökéletes volt az esemény, az előadók között pedig bőven akadtak vérprofik is, akiket öröm volt hallgatni — azonban néha a mélység hiányában felületesnek érződött az, amit naptól kaptunk.
A Service Design Day nagy pozitívuma volt még, hogy az eseményt követő héten feltöltöttek minden prezit — ez hatalmas jófejség a szervezőktől! Bár minden konferencia után lenne egy digitális depository, ahol elérhetjük a preziket, kontaktokat cserélgethetünk vagy megoszthatjuk a cikkeinket és a LinkedIn profilunkat. Összességében jó volt a nap, de látszik, hogy a service design néhol egyelőre gyerekcipőben jár.”
Juci tavasszal végezte el az első Legyél Service Designer képzést, a Service Design Day-re pedig az újdonságokért jött. Arra volt kíváncsi, melyek a service design határterületei, és hol lehet alkalmazni a design szemléletet az üzleti életen túl.
“Már épp kicsit eltompultam a kávéhiánytól, amikor A hitélet mint ügyfélélmény című blokk következett. Ez volt az első olyan előadás, amikor tényleg magával ragadott a téma, az előadók, a beszélgetés. A lényegi rész egy kerekasztal-beszélgetés volt, ahol az egyes felekezetek képviselői meséltek arról, hogy milyen „ügyfélélményt” tudnak nyújtani a híveiknek. Hosszas beszélgetés után, többször személyes, megható történeteken keresztül találtak egy közös nevezőt, egy olyan élményt, amit mindhárom egyház biztosítani tud/próbál a híveinek: ez a vigasz. Szívesen hallottam volna még erről többet — ami kicsit hiányérzet maradt, hogy azért sokszor csak nagyon felszínesen vagy közvetve találtam kapcsolódást a service designnal.”
Berni épp karrierváltáson megy keresztül, így a változásnak nem csak a szakmai, de a személyes aspektusai is foglalkoztatják. A service design day-en meglepte, a design gondolkodás mennyi személyes fejlődési lehetőséget is magában rejt.
“Azt hiszem, sokat tanultam a hibázásról és a kitartásról. Arról, hogy — legyen szó akár személyes fejlődésről, akár a közös innovációba vetett bizalomról — egy jó adag bátorsággal és kitartással egyre jobb és színesebb dolgokat élhetünk át és hozhatunk létre. Minden téren. Az erre irányuló igény az, ami inspirál és hajt egy ideálisabb légkör megteremtésére, akár magánélet, akár karrier terén.
Ez a belső igény viszont nehezen talál utat, ha a kudarctól való félelem megbénítja. Bár nem számítottam rá, erről is tanultam a mai napon: ha elég bátor vagy hozzá és próbálkozol, akkor természetes, hogy eljön az a pont, ahol hibázol. Viszont ha tervezel, nincs hiba, csak próbálkozás, nincs bukott ötlet, csak újratervezendő prototípus. Ahhoz, hogy tanulni és fejlődni tudjunk, ezek mind elengedhetetlenek — tehát szükségszerűek is!
A sebezhetőség felvállalása csapattagként vagy vezetőként erősítheti a szervezeti bizalmat és segíthet még közelebb hozni egymáshoz az embereket, hogy még több értéket teremtsenek. Szóval a legnagyobb tanulság számomra: merjünk tervezni, fejlődni, tanulni, tesztelni, hibázni, újratervezni!”
Katinka pontos céllal érkezett: a vállalatfejlesztés szakmai aspektusai érdekelték. Figyelmét elsősorban a vállalati transzformációra irányította és ennek kapcsán beszélgetésbe elegyedett Barcsi Viktóriával, aki UX/SD tanácsadó és viselkedéselemző szakember is.
“Valós példákon láthattuk, hogy nagyobb cégek hogyan kezdték el beépíteni, és házon belülre hozni azt a tudást, ami a már jól megszokott (beporosodott) munkafolyamatok ellen megy, újrakeretezve a gondolkodást egy fenntarthatóbb világ felé. A példák inspirálóak, de a valóságban kevés nagyvállalat indult el még ezen az úton. Kíváncsi voltam, várható-e vajon ezen a téren változás. Vajon hol van most, vagy hol lenne a helye egy belsős service designernek?
Viki mesélt arról, hogy egy cégnél sok esetben nem látják pontosan, milyen plusz tudást tud bevinni egy service designer. Gyakran csak azt tudják, hogy probléma van (bár ezt sem mindig), és a számok felől megközelítve próbálják értelmezni és megoldani a helyzetet. A hagyományos (hierarchiához mereven ragaszkodó) szervezeti felépítések, munkakörök vagy a munkakörök tisztázatlansága is akadályt gördítenek egy olyan szemlélet elsajátításához, ami a különböző kompetenciák együttműködését hangsúlyozza.
Jelenleg ott tartunk, hogy azok, akik nyitottak a service design módszerére, elsőként általában egy ügynökségnek kiszervezett projektként alkalmazzák. Ezzel Viki szerint nincsen baj, mert így ismerik meg az eszközöket, és így tudják végiggondolni, hogy szükség lehet-e hosszú távon szervezetfejlesztésre és akár egy in-house service designer foglalkoztatására. Minden új elméletnek ki kell törni ezt az utat a gyakorlatban.
Arra is kíváncsi voltam, a nagyvállalatoknál mely területek dolgozóiból válhatnak legkönnyebben service design szakemberek. Viki szerint bár a marketing, UX, HR és a pszichológia is jó alapot ad, valójában soft skillek tesznek változásra alkalmassá: rugalmasság, nyitottság, kiemelkedő kommunikáció, kérdezési, hallgatási, megfigyelési és facilitálási készség, összefüggések látása, az analitikus és kreatív gondolkodásmód együttese.
Beszélgetésünk egyik fő eredménye, hogy megerősítette az eddigi elgondolásaimat a transzformáció szükségességéről. Viki úgy véli, amelyik cég nem a design gondolkodás mentén kezd fejleszteni, az a tudatos tervezésen alapuló működés lehetőségét szalasztja el — azt, ami segítene az innovációban, az optimális szervezeti felépítés kialakításában és a piac változásaira történő rugalmasabb reagálásban is.”
A service design day-en rengeteg előadó és rengeteg témakör került terítékre. A konferencia végeredményben kiállta a próbát: új témákra való rácsodálkozásra, egy-egy témában való mélyebb elmerülésre, és az általános szakmai vagy személyes fejlődés támogatására is alkalmasnak bizonyult. A legnagyobb érték azonban talán mégis azokban a pontokban rejlett, ahol a sok-sok különböző érdeklődési irány és kérdés közös metszetet talált — az emberi találkozásokban.
