Őspéldány? Mintadarab? — A Service Design materializációja
Ahogy múlnak a hetek, egyre többet tanulunk a Service Designról, mint gondolkodásmódról. Pénteki alkalmaink során sokszor saját bőrünkön tapasztaljuk meg ennek a működését, és néha a hatását is.
De hol is vagyunk most?

Egy laikus útja


Mielőtt belecsapnánk a #7 alkalom témájában, kicsit mesélek a saját élményeimről az LSD kapcsán.

Kiből lesz a Service Designer? — tartja a nem jól ismert közmondás. A válaszokat én is kerestem, az első pillanattól fogva, és úgy gondolom, továbbra is úton vagyok — de már a megfelelőn.

Mindig is IT támogatói területen dolgoztam különböző pozíciókban, így nem mondhatnám, hogy a Service Designhoz vagy valamilyen határterületéhez bármi közöm lett volna. A képzésről is csak a Facebook algoritmusoknak köszönhetően hallottam, mert két ismerősöm rányomott az ‘Interested’ gombra a nyílt napos eseménynél.

Nekiálltam picit utána járni a dolgoknak, elmentem a nyílt napra, és szó szót követett: “I was hooked”. Ezzel egyidőben kérdésekkel is elkezdtek bombázni: én is kérdezgettem magamat, hogy jó-e ez nekem, és mások is kérdeztek, hogy “Mi az a Service Design?” — “Ez eléggé bullshit/túl hypeolt dolognak hangzik. Mi is a lényege?”. Válaszokat nem sikerült adnom, egyrészt, mert számomra is elég új ez még, másrészt pedig a Service Design közösségen belül is nehezen tudnak egzakt válaszokkal szolgálni a laikusok számára az expertek (szakértők).


Reggeli LSD hangulat

A hitem viszont egyre jobban megerősödött ezzel kapcsolatban, mert amit a képzésen tanulok, látok, hallok, az azt erősíti meg bennem, hogy sok esetben nagyon nagy relevanciája van a Service Design alkalmazásának.

A képzés előtt nem is gondoltam volna, hogy nem csak eszközöket és gyakorlati alkalmazást fogok tanulni, hanem egy szemléletmódot is. Jó, tudom… Már az elején mondták, hogy ez egy ‘mindset’ meg ilyenek, de ezekre meg én szoktam azt mondani, hogy ‘bullshit’. És mégis, olyan belső folyamatok, és percepcióváltozások kezdődtek el bennem, amire még számítani sem mertem.

A Service Design alapeleme az empátia, a kíváncsiság, és az egyéni szubjektív valóság jelentősége. Ebből az is következik, hogy nekem nem arra kell választ találni, hogy miért jó vagy rossz egy vélemény, hozzáállás, ízlés, stb., hanem hogy ezekre hogyan tudok a legjobban reagálni és választ adni. Ez a hozzáállás a harmadik alkalmat követően egyre jobban elkezdett a részemmé válni zsigeri módon.

Továbbra sem tudok egzakt válaszokkal szolgálni, de jelenleg nem is ezt látom a legfontosabbnak a képzéssel kapcsolatban. Azt sokkal fontosabbnak gondolom, hogy folyamatosan tanulhatok a többi résztvevőtől.

Pro-tó


A képzés hetedik napjának középpontjában a prototípus-keresés, és -állítás volt. A Service Design ezen fázisának célja, hogy hipotéziseinket alapul véve olyan megoldásokat készítsünk, amivel majd ki lehet menni terepre tesztelés céljából. A prototípus pedig már nem csak egy ötlet, hanem annak formába öntése.

És mi pont ezzel foglalkoztunk a #7 képzési napon!

Első feladatunk az volt, hogy ötleteket gyűjtsünk arra, hogyan lehetne az LSD képzés még jobb. Mire az agytekervények jól beindultak, és előálltunk egy csomó ötlettel, letelt a feladatra szánt keretidő és mentünk tovább az elméleti résszel.

Engem váratlanul ért, hogy az ötletekkel nem kezdtünk semmit, de már ennyi idő után hozzászokhattam ahhoz, hogy a gyakorlat többször kezdődött bármiféle elmélet átadása nélkül, egyfajta demonstrációként. Ilyenkor szoktak érkezni a váratlan pofonok, de így a hibáinkból is rengeteg tudunk tanulni.

Viszont itt ez nem így történt. Nem tudtuk, hogy mi vár még ránk a délután folyamán.

Mitől jó egy prototípus?


A prototipizálás során nem feladata egy Service Designernek megtalálni a tökéletes és végső megoldást, hanem egy gyorsan, egyszerűen, olcsón bemutatható verziót kell készítenie. Ezek fókuszában mindig egy-egy value proposition áll, így a tesztelés során validálhatjuk az ötleteinket, hipotéziseinket.

Fontos, hogy ne szeressünk bele túlságosan saját ötleteinkbe és prototípusainkba, amíg nem validáltuk azt megoldásként.
Attól, hogy megszerettük, még nem biztos, hogy ez fogja a legjobb élményt vagy megoldást nyújtani a célcsoport számára.

Nem mindig könnyű, nem beleszeretni

Egy prototipizálási folyamatban fontos, hogy lépésről-lépésre haladjunk a tesztelendő attribútumokkal és value propositionökkel, hogy pontosabb képet kapjunk a tesztelés során.

Tényleg vannak (jó) megoldások?


A velős elmélet után ismét előkerült, hogy mitől lehetne még jobb a képzés. Folytatnunk kellett ötleteink finomítását, és azok közül egyet ki kellett választani és párokba állva megvalósítani, ugyanis a prototipizálás legfontosabb eleme, hogy nem csak ötletelünk, hanem a kigondolt megoldási verziókat a fizikai síkon valamilyen formába öntjük.

A prototípusoknak sok típusa van, de az idő rövidsége miatt, minden csapat sorsolással “nyert” egy kidolgozási formát, és azzal kellett tovább haladni.

Prototípus típusok — forrás: This is Service Design Doing — Adam Lawrence (222. oldal)

Az én párosom az “eljátszást” kapta meg, de a kiosztott megoldási technikák között ott voltak még: papírmunka, storyboard, Lego játékszín!, sketch, wireframe. Mondanom sem kell, hogy amiket készítettünk, azoknak csak a fantázia szabhatott határt.

Készült képzési segédtankönyv (“Magic book), hosszúhétvége-terv (“3Dom”), “tanári fogadóóra”, stb., csak hogy néhányat említsek a sokból.

3Dom in Story board

MVP vs. prototípus?


A prototípusalkotási folyamat során olyan ötletet modellező megoldásokat keresünk, amik önmagukban elég value proposition-t (értékajánlatot) tartalmaznak.
Nincs jó, vagy rossz prototípus, mivel csak a tesztelési fázis során kapunk visszajelzést arról, hogy az ötletelési fázisban megfogalmazott hipotéziseink és az azokra talált válaszok célba értek-e a végfelhasználóknál.

A prototipizálási és tesztelési fázis során a kapott információkból kieshet egy olyan megoldási ötlet, ami önmagában elég value proposition-t tartalmaz, és megállja a helyét, mint önálló, de még kezdetleges termék. Ez az MVP (Minimum viable product — “minimumon működőképes termék”).

Az MVP-nek nem célja, hogy ezen a ponton le is álljon a termékfejlesztési és tesztelési folyamat. Tulajdonképpen ez a későbbi produktum egy egyszerűsített verziója, de már tartalmaz olyan megoldási javaslatot, ami a problémára koncentrál és ezért működőképes. (Ld. gördeszkával is el lehet jutni a munkába, de autóval gyorsabb.)

MVP iterációk — https://blog.crisp.se/2016/01/25/henrikkniberg/making-sense-of-mvp

Konklúzió

A nap végére rendesen elfáradtunk, és rengeteg nagyon ötletes prototípus megvalósítást láthattunk egymástól.

“Eredménytermékek”

A nap prototípusa díjat a “MagicBook” tudhatta magáénak. Ezek után pedig kíváncsian várjuk, hogy a következő LSD képzés, mivel lesz még jobb, mint a mostani.

Három dolgot vittem el erről a napról:
nap végi story-writing a megszületett prototípusok bővítésére

Kőhegyi Áron
Nov 22, 2019
wanna dig deeper?
Subscribe to our newsletter