Arról az útról szeretnénk mesélni nektek, amin elindultunk, hogy ezeket a kérdéseket feszegetve kívülről, szakmai szempontokat behozva és a használók igényeire reflektálva nézzünk rá erre a feladatra. Azért tartjuk fontosnak, hogy erről beszéljünk, mert bár díjazásban nem részesültünk a pályázat során, úgy érezzük, hogy valóságra építkező koncepciót hoztunk. Hiszünk benne, hogy a realitás elfogadására és igény alapú józan tervezésre van szükség ahhoz, hogy a párbeszéd alapú városok víziója megvalósulhasson.

A Fővárosi Önkormányzat tavaly augusztusban tájépítészeti ötletpályázatot hirdetett meg, melynek célja, hogy a Népliget történeti kert jellegét tiszteletben tartó, izgalmas, a klímaváltozás kihívásaira választ adó tervek szülessenek. 

A designgondolkodás eszközei tapasztalataink szerint kevésbé ismertek a várostervezés gyakorlatában, mi viszont ezek nélkül nem is tudjuk elképzelni egy ilyen megújításnak a kimenetelét. Bár bizonyos progresszív irányok, mint a részvételi vagy a folyamatalapú tervezés idehaza is kezdenek teret nyerni, mi elengedhetetlennek látjuk ezeknek az irányelveknek az összegyúrását és designszemléletű megközelítését.
Ezenkívül úgy éreztük, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a minket körülvevő válságokat, nem csukhatjuk be a szemünket és emelhetjük ki a Népligetet a környezetéből és választhatjuk le korunk nehézségeiről. Emiatt egy vágyott, de a megvalósíthatalanság határát súroló terv helyett ​​egy olyan megoldási javaslatot dolgoztunk ki, ami a fokozatosságra helyezi a hangsúlyt és csak azt alakítja át, aminek az átalakítására valóban szükség van. Szerettünk volna arra is reflektálni, hogyan lehet köztereinket olyan módon újratervezni 
és működtetni, hogy azok elősegítsék a társadalmi változást, teret nyújtsanak újfajta emberi együttműködések létrejöttére, a cselekvő és demokratikus részvételre, azzal az elképzeléssel szemben, hogy a döntéshozók vagy a szakértők megoldják helyettünk a problémákat. 

Az ötletpályázat mint műfaj jó lehetőséget és nyilvánosságot nyújt a változó körülményekre való reflexióra és az új megközelítésekről való diskurzusra. Legyen szó az eddig bevett tervezési stratégiák felülvizsgálatáról vagy új diszciplínák szerepéről.

Az eddigi várostervezéssel kapcsolatos tapasztalataink mellett az is mélyítette
a pályázaton való indulási szándékunkat, hogy Betti, a service design felé elkalandozott tájépítész csapattagunk ugyanezekkel a dilemmákkal találkozott korábban és szerette volna megmutatni az anyaszakmájának, hogy milyen lehetőségek rejlenek abban, ha designszemlélettel állunk ehhez a problémához. A meet oldaláról Eszti csatlakozott még a projekthez, akinek kutatói tapasztalatai és strukturált gondolkodása határozott mezsgyén vezette a tervezést. A feladat komplexségéből fakadóan elengedhetetlen volt, hogy további szakértőket hívjunk be a közös gondolkozásba. Így találkoztunk Danival (Győrfi Dániel - építész) és Flórával (Madácsi Flóra - tájépítész) akik mindketten főként urbanisztikával foglalkoznak. Ők nem csak nyitottan és kíváncsian fordultak a  kutatásalapú tervezés felé, de a részvételi tervezési tapasztalataik alapján kíváncsiak voltak a teljes service design módszertan megismerésére és a várostervezésbe való átemelésére. A pályázattal kapcsolatban tehát hasonló kísérletező és szemléletformáló ambícióink voltak, és mind lelkesen vágtunk bele az egymástól tanulásba. A projektcsapat kezdeti szakaszába három képzési résztvevőnket is bevontunk (a meet LSD - Learn Service Design- képzés alatt a jelentkezőknek lehetőségük van arra, hogy extra napok vállalásával bekapcsolódjanak a meet mindennapi munkájába).

Közös munkánk kiindulópontja az volt, hogy lehetőségeinkhez mérten minél mélyebben megismerjük
a parkhasználathoz kapcsolódó legerősebb érzéseket és kifejezetten a Népligethez köthető mindennapi problémákat, fájdalmakat. Kicsit tágabban azt is szerettük volna feltárni, mi a Népliget szerepe az egyéb alternatívák (pl.  más budapesti zöldfelületek) között. A Népliget városban betöltött szerepéről számos felmérés mellett a közmegítélés is árulkodik: míg a Margitsziget és a Városliget látogatottság szempontjából hasonlónak mutatkoznak, addig a Népliget a legkevésbé népszerű zöldfelület, látogatottsága jelentősen elmarad a többi parkhoz képest. A városi parkhasználattal kapcsolatban abból indultunk ki, hogy a Margitsziget és a felújított Városliget túlterheltsége abból is fakad, hogy a VIII-IX-X. kerületi lakók, annak ellenére, hogy a Népliget pár perc sétára van tőlük, mégis a messzebbi, közkedveltebb parkokat választják. Célunk az volt, hogy feltérképezzük és az adatok mögé kvalitatív információkat társítva megértsük a Népliget népszerűtlenségének okait.

A teljes projekt gondolkozását bemutató miro board ide kattintva érhető el: miro link

Koncepciónk kidolgozását így egy kvalitatív módszerekre épülő design kutatás előzte meg, amelynek középpontjában annak mélyebb megértése állt, milyen parkhasználati viszonyulástípusok lehetnek relevánsak
a Népliget megújításakor - tehát annak a feltérképezése, az emberek mikor, miért és hogyan (nem) töltik az idejüket a Népligetben.

A pályázati anyagok között szerepelt a Fővárosi Önkormányzat által készített online közösségi felmérés, amely kvantitatív elemzést ad a budapesti parkhasználathoz köthető számszerű adatokról és a Népligettel kapcsolatos vágyakról: mit szeretnek- mit nem szeretnek jelenleg a parkban
a használók és hogy milyen funkciókat látnának szívesen. Egy park megújítása kapcsán nem csupán a parkhoz köthető legszorosabb értelemben vett hiányokat és vágyakat fontos feltérképeznünk, de egy ilyen jelentős városi zöldfelület esetében nagyon fontos megismerni az előbb említett kontextust is: milyen társadalmi szerepet töltenek be a zöldfelületek a városlakók életében, milyen a parkhasználati kultúra, mit jelent nekik
a városi zöld, mi befolyásolja a használatot, milyen társadalmi osztályok alkotják a fő használók körét és milyen fő attitűdök jelennek meg a parkhasználatban.
Bár a kvantitatív adatok rámutathatnak a jelenlegi funkciók kedveltségi arányaira, az adatok mögötti mélyebb megértéshez meg kell ismernünk a vágyak mögött rejlő érzéseket, kiváltó okokat. Ezek mellett a rossz közbiztonság mint fő fájdalom nagyon erősen körvonalazódott az eredményekben,
a kvantitatív kutatásból azonban szintén nem derült ki, pontosan miben rejlik a parkhasználathoz kötődő egyéni félelemérzet. Bár egy park megítélése gyakran nem független objektív környezeti tényezőktől, mégsem egyszerűsíthető le pusztán ezek összességére. Egy parkról alkotott kép mindig őrzi az egyén szubjektív tapasztalatainak lenyomatát. Tehát a közbiztonság javítása érdekében nem elég világítást elhelyezni egy parkba, meg kell ismernünk, hogy az emberek jellemzően merre közlekednek és miért, milyen funkciókat használnak, vagy éppen nem használnak, mi befolyásolja a biztonságérzetüket. Ezek mentén megtervezve
a park térszerkezetét, a megfelelő világítás persze mélyíteni tudja a biztonságérzetet, de önmagában nem jelent megoldást. Úgy éreztük, hogy annak érdekében, hogy az emberek parkhasználathoz, így a Népligethez való viszonyulását megismerjük, a közbiztonság kapcsán felmerülő esetleges félelmeikre és azok mibenlétére kell fókuszálnunk a kutatásunk során.

Több alkalommal jártunk a helyszínen és beszélgettünk a park használóival a Népligethez kötődő élményeikről, szokásaikról. Igyekeztünk a terület minden szegletét bejárni, hogy felmérjük a használatból eredő gócpontokat és alulhasználatból eredő kihaltabb területeket illetve megismerjük ezeknek az okait. Saját tapasztalatainkat és érzéseink alapján alakítottuk ki közös mentális térképünket, amin jelöltük a számunkra fontos tereket: talált tér, zseberdők, lokális tér, kedvenc ligetes rész. 

A kutatás során 15 jelenlegi, illetve potenciális parkhasználóval folytattunk félig strukturált interjúkat, hogy megismerhessük a parkhasználati szokásaikat és a biztonságérzetüket befolyásoló tényezőket. Annak érdekében, hogy úgy tudjunk széles körből alanyokat rekrutálni, hogy közben a pályázat titkosságát ne sértsük meg, a kapcsolatfelvételt online szűrő kérdőív formájában oldottuk meg. Ennek formai megvalósításában szintén a titkosság megtartását kellett figyelembe vennünk, ezért inkognitóban, mint a Mókus Squad Kutatócsoport lelkes kutatói kérdeztük a kitöltőket parkhasználati szokásaikról, majd személyes beszélgetésre invitáltuk őket. Bár voltak nehézségeink az alanyok elérésével és az interjúk leszervezésével, mégis nagyon jó élmény volt látni, hogy mennyi embert mozgat meg egy ilyen témájú felhívás és milyen sokan tartják fontosnak, hogy ezekről beszélgessünk.
A parkhasználói interjúk mellett 5 olyan szakembert kerestünk fel, akik valamilyen formában kötődnek a Népliget jelenéhez, hogy a parkról, szakmai véleményükről és saját meglátásaikról beszélgessünk. Interjúztunk többek között a  “Tegyünk együtt az élhető Népligetért”  lakossági csoport aktív tagjaival, a népligeti Főkert Telephely vezetőjével, a ‘Népligeti kutyások’ csoport egyik képviselőjével és egy kerékpársport-szakértővel is.

A beszélgetések fókuszában a biztonságkereső és veszélytűrő magatartás megismerése állt, ami alapvetően befolyásolja az egyén parkhasználati attitűdjét is. Az egyik ilyen beszélgetésből tudhattuk meg, pontosan hol fészkel a macskabagoly a Népligetben, amely terület megőrzésére külön figyelmet kell fordítani a tervezésnél, vagy hogy a Főkert telephelye jelenleg tulajdonképpen a közösségi aktivtás központi mozgatórugója, vezetője pedig a lakossági csoporttal szoros együttműködésben áll. A parkhasználókkal és a szakemberekkel folytatott beszélgetések során meggyőződhettünk róla, hogy a parkhasználat összetett jelenség: miértje és hogyanja az egyéntől függően változik – ugyanakkor az emberek parkhasználati, illetve parkokhoz kötődő félelemérzetében, vagy éppen biztonság tapasztalatában felfedezhetők különböző mintázatok. Célunk az volt, hogy ezeknek a mintázatoknak a megfigyelésével és struktúrálásával megragadjuk, milyen különböző (és egymáshoz hasonló) attitűdök, viselkedések bújnak meg a Népliget látogatói körében, hogy ezekre reagálva olyan parkrehabilitációs folyamatot tervezhessünk, mely valóban reagál a parkhasználók különféle igényeire.

A biztonságérzethez köthető legfontosabb viszonyulásokat feltáró design kutatás biztosította, hogy megismerjük azokat a fő területeket, melyekre reagálnunk kell pályázatunk során. Ebből nagyon erősen körvonalazódott például az is, hogy a Népliget rosszhíre alapjaiban befolyásolja az emberek véleményét
a parkról. Az igények megismerése mellett nagyon fontosnak tartottuk, hogy olyan megoldásokat keressünk ezekre a nehézségekre, melyek a jelenlegi helyzetben is reálisan megvalósíthatóak: célunk az volt, hogy olyan stratégiát dolgozzunk ki, amely az aktuális válságokra, a megjósolható jövőbeli krízishelyzetekre és erőforráshiányból fakadó problémákra is reagál. A rehabilitációra szánt források rendelkezésre állása még kiszámíthatatlanabbá válhat a jövőben, ezért a tervezési fázisban arra összpontosítottunk, hogy hosszútávú, ütemezhető stratégiát dolgozzunk ki, ami magában hordozza a holisztikus szemléletet és ami az igények folyamatos monitorozására és az ezekre adott válaszreakciókra építi a park megújításának folyamatát. 

Koncepciónk egy folyamatalapú, kisebb léptékű beavatkozásokra fókuszáló, egymásra épülő reflektív fejlesztési tervet vizionál, mely elősegíti, hogy a rehabilitáció minél hamarabb elkezdődhessen. Mindemellett segít abban is, hogy a park megítélésének változását monitorozva, folyamatos iteráció mentén igényalapúvá váljon
a hosszútávú fejlesztés, ami a menedzsment szempontjából kockázat- és költségcsökkentést is jelent. Egy ilyen megoldást céloznak például a kísérleti területek, mely során egy adott térnek nem végleges, hanem egy tesztelendő funkciót adunk. Ez lehetővé teszi, hogy a tapasztalatok mentén ezeket a funkciókat aztán folyamatosan újragondoljuk vagy véglegesítsük. Mindez nemcsak a költségek racionalizálását segíti,
de lehetőséget ad a városlakók számára arra, hogy a tervezés folyamatába parkhasználati tapasztalataik megosztásával folyamatosan bevonódjanak. A forráshiány egyben kreativitásra is késztet, ami segítheti
az újszerű városfejlesztési gyakorlatokkal való kísérletezést, egyben az elszakadást a - sokszor a hosszútávú fenntarthatóságot nem szolgáló - projektszemlélettől és az óriás beruházásokban való gondolkodástól.

Bár a pályázat keretei bizonyos mértékben szabályozták a kutatás méretére vonatkozó lehetőségeinket, mégis jó alkalmat biztosított számunkra, hogy az igénykövető várostervezés hogyanján gondolkozhassunk. A jelenlegi ökológiai-társadalmi-gazdasági- válsághelyzetek idején még nagyobb szükség van arra, hogy a tradicionális, megszokott módokkal szemben újragondoljuk a legalapvetőbb kérdésekhez való hozzáállásunkat.
A forráshiányokból feltehetően szükségszerű fokozatosságra kényszerülünk, ami a nagyberuházásokhoz szokott városi aktorokat is rákényszeríti az igénykövető, tudatos és józan tervezés újfajta eszköztárának
a felfedezésére. A meglévő erőforrások tudatos és stratégiai használata így nem csak egy opció a sok közül, hanem az egyetlen olyan út, amivel ma elindítható egy ilyen léptékű vállalkozás kivitelezése. Emiatt gondoljuk azt, hogy a pályázat keretében kidolgozott koncepciónk más városi- és köztérmegújítási projekt vázaként is szolgálhat.

Ezekről a stratégiai lépésekről és részletes tervi megoldásokról ebben a case studyban olvashattok tovább.

Ha pedig szívesen meghallgatnád, hogy hogyan lehet a design gondolkodás adta lehetőségeket a városi szolgáltatások tervezésekor, fejlesztésekor gyakorlatban is alkalmazni, akkor gyere el júniusi meetup-unkra, ahol a város mint szolgáltatás lesz a témánk! Részletek itt!